Alsó húgyúti megbetegedések: tünetek és kezelések

Alsó húgyúti megbetegedések: tünetek és kezelésekDr. Kondás József, a Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ urológus főorvosa, az orvostudomány kandidátusa tájékoztatott bennünket az alsó húgyúti gyulladásos megbetegedésekről, és azok kezelési lehetőségeiről.

Melyek a kiváltó okai az urológiai gyulladásos betegségeknek?

A húgyúti gyulladásos megbetegedések klasszikus felosztásának az alapja az anatómiai lokalizáció, de ettől eltérően kórokozók, gyakoriság és epidemiológia szempontokat is előtérbe helyezhetünk. Ez a felosztás természetesen ma is alkalmazható, jelenleg azonban a tünetet okozó, vagy tünetmentes húgyúti fertőzéseket a mindennapi terápia megválasztásának szempontjából a klinikai tapasztalatok alapján három csoportba oszthatjuk. Az első és leggyakoribb a nem-komplikált női alsó húgyúti infekciók (a cystitis - azaz  hólyaghurut -, a húgycsőgyulladás, a visszatérő cystitis, és az u.n. akut húgycsőtünetek). Második csoport a nem komplikált pyelonephritis (vesemedence gyulladás) nőknél, a harmadik pedig a komplikált húgyúti infekciók (a férfiak húgyúti infekciói és a női szövődményes húgyúti gyulladások).

Mi is pontosan az akut cystitis, és milyen tünetei vannak?

Alsó húgyúti megbetegedések: tünetek és kezelésekA húgyutakban normálisan baktériumok nincsenek. A cystitis leggyakrabban 20-50 év közötti nők esetében fordul elő és rendszerint összefügg a szexuális élettel. A női húgycső anatómiai elhelyezkedése és rövidsége teszi lehetővé, hogy a hüvelyben és külső húgycső szakaszban elhelyezkedő baktériumok feljutását a hólyagba. A húgyúti fertőzés korlátozódhat csak a hólyagra, de kb. 25-30 %-a továbbterjed az uretereken keresztül a vesékre. A nem-komplikált alsó húgyúti fertőzések kórokozója az esetek 80%-ban az Escherichia coli bakterium áll. Számtalan altípusa ismert, de közülük csak néhány okoz a húgyutakban megbetegedést. Az Escherichia coli baktérium mellett a bélbaktériumok közül, még a Proteus, Klebsiella és Staphylococcus törzsek fordulhatnak elő gyakrabban (2-5%). Az akut cystistis tünetei: a gyakori, kínzó, parancsoló jellegű vizelési ingerek, vizelés közben a húgycsőben égető érzés, vizelés után nincs megkönnyebbülés, alhasi és deréktáji-keresztcsonti fájdalom, a vizeletben véres elszíneződés, levertség, hőemelkedés. Vizelettenyésztés nem-komplikált akut cystitis esetén nem javasolt, hisz mind a kórokozó, mind az antibiotikum érzékenység nagy biztonsággal megjósolható. Tenyésztésre csak visszatérő esetben, vagy sikertelen kezelést követően van szükség.

Milyen terápiát alkalmaznak az akut cystitis kezelésére?

Terápia megválasztásánál a legfontosabb szempont, hogy az “ideális antibiotikum“ kiválasztásával a cystitises panaszok gyorsan megszűnjenek és a korai visszaeséseket megelőzzük. Általában nincs szükség hosszú hét-, esetenként tíz-tizennégy napos antibiotikumos kezelésre. Amennyiben a beteg kórtörténetében évente kevesebb, mint két cystitises alkalom szerepel úgy jelenleg a három-ötnapos kezelés a legrövidebb idő, mellyel kielégítő tartós eredmények érhetők el. Ofloxacin, ciprofloxacin, norfloxacin, fosfomycin és kotrimoxazol adásával elegendő a három napos, míg a penicillin, kefalosporin származékok alkalmazásával minimálisan ötnapos kezelésre van szükség. Figyelembe kell azonban venni, hogy világszerte változik a vizeletből kimutatható Escherichia coli baktérium antibiotikumok iránti érzékenysége – az antibiotikum gyógyító képessége. Ennek alapján változtatni kell a későbbiekben a fenti kezelési elveken.

Mit kell tudnunk a visszatérő cystitisekről?

A visszatérő női alsó-húgyúti cystitisek kialakulásában bakteriális és szervezeti tényezők egyaránt szerepet játszhatnak. A túlélő baktériumok mellett a cystitisek visszatérésében szerepet játszhatnak immun faktorok, anatómiai tényezők, illetve egyéb kórokok is. Az immun tényezők szembeötlőek a postmenopausa során, ugyanis a csökkent oestrogén koncentráció a hüvely lactobacillusainak számának csökkenéséhez vezet. A lactobacciliusok helyét egyéb kórokozó baktériumok foglalják el. Ugyanakkor a húgycső és a hüvely kötőszövetének vérellátása is zavart szenvedhet. Az anatómiai tényezők is befolyásolhatják azt, hogy valakinél visszatér-e a cystitis. Hiszen a húgyúti fertőzések kialakulására hajlamosíthatnak a vizeletpangást okozó anatómiai vagy élettani eltérések pl. méh-, hólyag süllyedése, a húgycső szűkülete, vizelet visszamaradás, stb. De egyéb tényezők is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a hólyaghurut visszatérő legyen: pl. gyógyszeres fogamzásgátlók,  spermicid gél alkalmazása (részben a baktériumok hólyagnyálkahártyához való kötődésének erősítésével, részben a normál hüvelyflóra megváltoztatásával), vagy a menstruáció alatti szexuális élet, illetőleg a tampon használata.

Mi a teendő akkor, ha valakinél évente többször is jelentkeznek a hólyaghuruti panaszok?

Abban az esetben, ha a cystitises panaszok évente háromszor vagy nagyobb számban jelentkeznek feltétlenül szükséges a vizletből baktérium-, gomba tenyésztés vizsgálat (ezen kívül az u.n szexuális úton terjedő kórokozók kimutatására végzett DNS vizsgálatokra is lehetőség van) és ezek alapján célzott antibiotikumos kezelés indokolt a baktérium mentesség eléréséig. A gyógyszeres terápia mellett egyéb kiegészítő kezelési stratégia is elfogadott. Az egyik, az életmódra vonatkozó változtatás: bővebb folyadék bevitel, áfonya juice vagy áfonya kapszula rendszeres fogyasztása, a szexuális kontaktust követő vizelés,  mosakodás, az orális fogamzásgátlók ill. a  spermicid gél alkalmazásának megszüntetése, amennyiben lehetséges a tampon helyettesítése betétekkel, menstruáció alatti szexuális élet elkerülése. Általában nem javasoljuk a 30 C foknál melegebb közös fürdővizeket, kádban való fürdést. Ritkábban használt kezelési mód, a szexuális aktust követő profilaxis, azaz a szexuális aktus után egyetlen antibiotikum tabletta bevétele akkor, ha az infekció és a szexuális aktus közötti a kapcsolat a kórtörténet alapján igazolható.  A következő stratégia lehet az alacsony dózisú tartós antibiotikus kezelés hat-tizenkét hónapon át - a bélben lévő, de a húgyutakban gyulladást okozó baktérium fajták  kiirtása érdekében. Ezt a kezelési módot lehetőleg úgy kell alkalmazni, hogy a bél és a hüvely normál flórájára ne legyen káros hatással. És végül, de nem utolsó sorban szóba jöhet még, mint megoldás a helyi ösztrogén adása. Postmenopausában ösztrogén tartalmú hüvelykrém alkalmazása, a hüvelyi pH helyreállításán keresztül csökkenti a cystitises periódusok számát.

Dr. Jármi Hilda