Kis odafigyeléssel megelőzhető – A húgyúti fertőzés a nők nagy részét érinti
A nők legalább egyszer átesnek rajta életük folyamán. Baktériumok okozzák, sokszor erős fájdalommal, gyakori vizelési ingerrel jár. Ismerős, igaz? A leggyakrabban „felfázásként” emlegetett alsó húgyúti gyulladás igen gyakori. A betegség kialakulásáról, tüneteiről, megelőzésének lehetőségeiről és kezelési módjairól Dr. Bánfi Gergely urológus szakorvossal, egyetemi adjunktussal beszélgettünk.
A „felfázás”, vagyis a heveny alsóhúgyúti gyulladás (cisztitisz) elsősorban a nők betegsége, férfiakban ritkán látjuk – mondja Dr. Bánfi Gergely –, az ő esetükben gyakrabban találkozunk baktériumok okozta prosztatagyulladással. Az elnevezés utal a kialakulás módjára, jellemzően a külvilágból, a bőr- vagy a hüvely normális baktériumflórája felől jut be valamelyik baktérium a húgycsövön át a sterilnek tartható húgyhólyagba, ami még kevésbé lenne baj, de a gondot az okozza, hogy ha nem kerül a vizelet által „kimosásra” onnan, akkor megtapadva elszaporodik és a húgyhólyag belső borításának, nyálkahártyájának gyulladását, sérülését okozza, ezáltal jellegzetesen gyötrő panaszokkal járhat. Amennyiben ez a jelenség 6 hónap alatt kettőnél többször, vagy 1 év során háromnál nagyobb számban fordul elő, visszatérő, vagyis krónikus formáról beszélhetünk.
Milyen tünetei vannak a húgyúti fertőzésnek?
A legtöbb esetben heveny módon, hirtelen, különösebb előjelek nélkül jelennek meg a tünetek, indokolatlanul gyakori vizelési inger, ezzel arányosan egy-egy alkalommal akár csak pár cseppnyi vizelet igen fájdalmas, húgycsőtáji vagy húgyhólyag-környéki csípő-égő érzéssel kísért ürülésével, sőt, az esetek felében, a húgyhólyag-nyálkahártya fentebb említett gyulladás okozta „kisebesedése” miatt véres vizelet ürülésével, ami mindenképpen ijesztő tünet, de nem utal a gyulladás súlyosságára. Fontos a kórkép más, véres vizelettel is járható kórképektől (pl. húgyhólyag-kövesség vagy -daganat), vagy egyéb, kismedencei fájdalmat okozó betegségektől (endometriózis) való elkülönítése. Ennek legegyszerűbb módja a panaszos kikérdezése után a vizelet üledékének vizsgálata: ha kóros mennyiségben gennysejtek találhatók a mintában, kimondható a gyulladás diagnózisa.
Mivel kezelhető a húgyúti fertőzés?
A kórkép szinte minden esetben baktérium okozta gyulladás, ezért gyógyítása a kórokozó elpusztításával, vagyis rövid (akár egyetlen dózisú vagy pár napos) antibiotikumos kezeléssel javasolt. Azt is tudjuk azonban, hogy nagyjából az esetek felében „magától”, spontán is meggyógyul. A nagyobb kihívást a visszatérő, úgynevezett krónikus esetek jelentik, ilyenkor meghatározandó a kórokozó pontos fajtája, amit vizelet-tenyésztés segítségével tehetünk meg. A vizsgálat tájékoztat az adott baktérium ún. antibiotikum-érzékenységéről is, ami a sok esetben elhúzódóbb kezelést célzottá teszi, és így a bakteriális ellenálló-képesség, a rezisztencia kialakulása ellen az egyik legfontosabb fegyverünk. Fontos vizsgálódni az esetleges hajlamosító (szakszóval: komplikáló) tényezők jelenlétével kapcsolatban is, hiszen például egy nem kellően beállított cukorbetegség esetén a cukrot is tartalmazó vizelet, vagy húgyúti kövesség esetén a kő felszíne a baktériumok szaporodása szempontjából kiváló táptalajt jelent. Szintúgy komplikáló tényező lehet a páciens hormonális állapotának megváltozása például várandósság vagy menopauza esetén. Speciális eset, amikor a húgyhólyag belső borításának védekező-képessége gyengébb, ilyenkor a nyálkahártya védőrétegének a helyreállítása jelenthet megoldást. A szakirodalom a leggyakoribb húgyúti kórokozó, az Escherichia coli (E-coli) nevű baktérium „legyengített változatával” való tablettás immunerősítést is célszerűnek tartja. Mindezek mellett sokszor látjuk, hogy akár a magánéleti, akár a munkahelyi pszichés stressz okozta szervezeti védekezőképesség-csökkenés esetén is gyakoribbak a hólyaggyulladások.
Van-e lehetőség megelőzni a húgyúti fertőzés kialakulását?
Az imént említett komplikáló tényezők megszüntetésével (például cukorbetegség esetén a vércukorszint megfelelő beállításával) csökkenthető a kialakulás esélye. Másfelől a terhelő környezeti hatások kerülésével, például az évszaknak megfelelő öltözködéssel, a megfelelő, de nem túlzásba vitt higiénével sokat tudunk tenni azért, hogy a felfázás, és az ezzel járó kellemetlen tünetek elkerüljenek minket. Az eltúlzott higiéné a húgycsőnyílás környékének bőrét védő ún. bőr- és hüvelyflóra velünk együtt élő baktériumainak és gombáinak egyensúlyát megbontva, a terület védekező-képességét csökkenti. Ez majdnem egyenlő a nagyon elhanyagolt higiénével. A hüvelyben lévő baktériumflóra fontos elemei a helyi védekezést és pH-t biztosító laktobacillusok, amelyek a túlzásba vitt higiénével vagy éppen a nem megfelelően megválasztott antibiotikumos kezeléssel elpusztíthatók. A reklámokban látható gyógynövény alapú gyulladáscsökkentők (pl. tőzegáfonya, orvosi medveszőlő kivonata) amellett, hogy természetes eredetük miatt alig bírnak mellékhatással, segíthetnek a megelőzésben. Egyszerű, de hasznos fortély a folyadékbevitel fokozása is, hiszen így elméletileg csökkenthető a húgyhólyag falán a baktériumok megtapadása, illetve az irritáló hatású, tömény vizelet felhígulásával csökken annak gyakori vizelésre ingerlő és csípő volta.
Sikertelenül kezelt, elhanyagolt esetben a kórokozó a húgyhólyag „fölé”, a vesevezetéken át akár a vesemedencébe is feljuthat, itt lázzal járó, súlyosabb gyulladást okozva. Ez esetben mindenképpen szakorvos felkeresése javasolt.
Milyen tévhitek vannak a húgyúti fertőzésekkel kapcsolatban?
A leggyakoribb tévhit a húgyhólyag gyulladásának a közösülést követő kialakulása vagy visszatérése esetén a partnernek, mint fertőzésforrásnak a szerepe. Ahogy az előzőekben is mondtam, az esetek döntő többségében a saját bőr- vagy hüvelyflóra baktériumcsaládjának egyik tagja jut be a gyengült védekező-képességű húgyhólyagba és okoz ott gyulladást. Gombák elvétve, vírusok egyáltalán nem okoznak húgyúti fertőzést, hiszen a vírusok nem tudnak bejutni és megtapadni a húgyhólyag falán.
Ahogy a fentiekből is látható, egy egyszerűnek tűnő és szerencsére többnyire egyszerűen kezelhető kórkép is okozhat az életminőséget jelentősen károsító állapotot, melynek megszüntetése a beteg és kezelőorvosa szoros együttműködését igényli.
Dr. Jármi Hilda
