Az inkontinencia nem függ a nemedtől – Nőket és férfiakat is érint
Az inkontinencia fogalmát legtöbbször nők kapcsán halljuk, említjük. A férfiakkal kapcsolatban kevésbé kerül szóba, holott őket is érinti a vizeletcsepegés. Hogy pontosan milyen ez a betegség, mit kell tudni róla és hogyan kezelhető, erről Dr. Romics Miklós urológus szakorvossal beszélgettünk.
Mi pontosan az inkontinencia?
A vizelet inkontinencia akaratlan vizeletvesztést jelent. Szorosabb értelemben két típusát különítjük el: a mozgásra, köhögésre jelentkező, a záróizmok gyengeségéből fakadó (köznapi nevén, az angolból átvett kifejezéssel „stress”) ún. terheléses típust, valamint a hólyag automatikus és szabályozatlan ürüléséből fakadó, hirtelen ingerek mellett megjelenő késztetéses (angolul „urge”) inkontinenciát.
Általában a nőkkel hozzuk kapcsolatba ezt a fogalmat, de a férfiakat is érinti. Hogyan?
Mindkét nemnél előfordulhat mind a késztetéses, mind a terheléses inkontinencia – noha egészen eltérő arányban. Míg nők körében a fizikai aktivitásra jelentkező vizeletvesztés a gyakoribb, férfiak esetében – akiknél főleg csak prosztataműtétek ritka következményeként alakul ki stressz jellegű vizelettartási panasz – inkább a késztetéses inkontinencia jellemző. Ez a hólyagürülést megnehezítő (általában prosztatikus) akadályból fakad: a megnagyobbodó prosztata elállja a vizelet útját, a hólyag ezáltal folyamatos ”erőlködésre” kényszerül a krónikus kifolyási akadállyal szemben. A hólyag fala ezáltal megvastagodik, elveszíti relaxációs képességét és tárolókapacitása lecsökken. Ebből fakadnak a gyakori ingerek, a hirtelen késztetések és az ezek mellett megjelenő elcsöpögés.
Sokan, ha vizeletcsepegést tapasztalnak, a betétet tekintik az egyetlen megoldásnak. Milyen más kezelési módok léteznek még?
Legyen szó bármelyik típusú vizeletvesztési panaszról, konzervatív és műtéti megoldások számos formája áll rendelkezésünkre. A késztetéses panaszok kezelésére első sorban viselkedésterápiát, hólyagtréninget és medencefenéki tornagyakorlatot javasolhatunk, majd receptnélküli és receptköteles gyógyszereket választhatunk, illetve, ha ezekkel sem érünk el megfelelő eredményt, akkor (urodinámiás kivizsgálást követően) a hólyag botox-kezelését, neuromodulációt, vagy más műtéti megoldást ajánlhatunk.
Terheléses inkontinencia esetén a gáti izmok erősítésétől várhatunk jelentős javulást, ám ha még többhónapos kitartó torna után sincs elegendő javulás, úgy megoldásként egy hüvelyi szalag, vagy bonyolultabb művi záróizomrendszer implantációja választható.
Ön mit gondol, az emberek kellően informáltak az inkontinenciával kapcsolatban? Orvoshoz fordulnak a panaszaikkal, vagy inkább sokáig várnak, esetleg egyáltalán nem mennek el szakorvoshoz?
Attól tartok, hogy az emberek sokkal jobban informáltak celebpárok szakításairól, mint a saját egészségüket, épségüket veszélyeztető problémákról, vagy akár az inkontinencia kezelési lehetőségeiről. Természetesen sokaknak problémát jelent segítséget kérni, ha egy ilyen tabutémáról van szó (főleg ha nem is tudják, hogy van megoldás) mint a vizeletvesztés és inkább valamilyen „coping” mechanizmust választanak, betétet vásárolnak. Aki orvoshoz fordul – és ezzel megteszi az első lépést a gyógyulás és az életminőség javítása felé – már jó eséllyel eljut olyan centrumba, ahol magas szinten foglalkoznak az inkontinenciával.
A várandósság alatt gyakran fordul elő vizeletcsepegés. Szülés után gyakori, hogy ez megmarad és kezelésre szorul?
Szülés után gyakran előfordul, hogy rövid ideig még perzisztál az akaratlan vizeletvesztés, ám igen ritka, hogy ez hosszasan elhúzódna. A gyermekvállalást követő évtizedekben (a szülés módjától függetlenül, a szülések számával arányosan) nő a vizeletvesztéses panaszok előfordulásának aránya.
Természetesen azoknál, akik gáti-medencefenéki izomrendszere már a gyermekáldás előtt megkezdte a ”felkészülést” és rendszeresen gáti tornát végzett, valamint tartózkodik a dohányzástól és az elhízástól, sokkal kisebb eséllyel találkozik majd ezekkel a problémákkal.
Kovács-Hain Zsuzsa