A gyógyszeripar számára egyértelműen véget ért az aranykor, ami azonban nem jelenti azt, hogy az iparág előtt ne állna reményteljes jövő – állítja Bogsch Erik. A Richter vezérigazgatója a társaság jövőjét a nemzetközi terjeszkedésben látja, míg szerinte az egészségügy, de az egész ország szempontjából is az elvándorlás megállítása a legfontosabb feladat.

Mik ezek?
– Az Oroszország elleni embargó szerencsére nem érinti a gyógyszereket, de bármi megtörténhet. Fel lehet-e készülni erre egy olyan cégnél, amelynek legnagyobb külpiaca az orosz?

– Minimális az esélye annak, hogy a gyógyszerekre is kiviteli tilalmat rendeljen el az EU. Valószínűbbek az orosz piac védelmét szolgáló intézkedések. Ezért is nagy jelentőségű az oroszországi üzemünk megalapítása, majd fokozatos bővítetése, amelynek révén immár az ottani értékesítés mintegy 15 százalékát a helyben gyártott készítményekből tudjuk biztosítani, és ez a volumen feltehetőleg tovább nő.

– A nyugat-európai terjeszkedés, a latin-amerikai akvizíciók, esetleg a kínai piacra lépés ellensúlyozhatja-e a Richter számára az orosz és az ukrán forgalom visszaesését?
– A nőgyógyászati termékek nyugat-európai forgalma fokozatosan nő, meg fogja haladni a 70 millió eurót. Ez ugyan nem tudja teljesen kompenzálni az orosz, ukrán veszteséget, de Kínában és Lati-Amerika gyógyszerpiacain is növekedés várható.

– A Richter magyarországi eladásai az utóbbi években folyamatosan csökkentek, miközben az egészség- és ezen belül a gyógyszeripart „kitörési pontnak” minősítette korábban a kormány, és több stratégiai partnerségi megállapodás is született Magyosz-tagvállalatokkal.

– Szomorú dolog, hogy a tavalyi hazai árbevételünk körülbelül egyharmaddal alacsonyabb volt, mint a kétezres évek elején, és az árbevételünkből a magyar piac részesedése 30 százalékról 10 százalékra esett. Összességében a magyar gyógyszerpiac értékében stagnál, de ez a jellemző az egész Európára is. A biztosítók mindenütt szigorúan fogják a költségkiáramlást az egyik oldalról, miközben nagyon nehezen fogadnak be új eredeti készítményt megfelelő áron. Ugyanakkor van egy nagyon erős árverseny, ami sok esetben már ellátási gondokat okoz az olcsó kínai, indiai forrásból származó gyógyszerek térnyerése miatt.

– Az a veszély fenyeget, hogy az európai tradicionális gyárak készítményeit kiszorítják az olcsó távol-keleti, ázsiai gyógyszerek?

– Ez már nem is veszély, sok tekintetben tény. A legnagyobb gond, hogy miközben egyre-másra kerülnek forgalomba Európában ellenőrizetlen gyártású gyógyszerek, az európai gyártókat egyre inkább ellehetetlenítik az európai előírások. A pharmakovigilancia (mellékhatás figyelés és jelentés) például horribilis összegeket emészt fel, sok esetben teljesen értelmetlenül. Nyilvánvaló, hogy még a több ezer fővel folytatott klinikai vizsgálatok során sem jön ki egy-egy készítmény összes mellékhatása. De szabad-e azért, mert százezer beteg közül 1-nél jelentkezik valami speciális mellékhatás, 99999 beteget megfosztani egy egyébként hatékony készítménytől? Ez abba az irányba kényszeríti a gyógyszergyárakat, hogy jogilag védjék magukat az esetleges kártérítési perek ellen, amelyek főként az USA-ban jellemzőek. Miközben rendelkezésünkre állnak már azok a diagnosztikai módszerek, amelyekkel ki lehet szűrni azokat a betegeket, akiknek az esetében esetleg felmerülhet egyáltalán speciális mellékhatás. Ez a nagy kutatási költségeket felvállaló cégekre értelemszerűen nagyobb terhet ró, és meggyőződésem, hogy akár az is bekövetkezhet, hogy az ilyen extremitások miatt bizonyos betegségekre egyszerűen nem lesz gyógyszer, mert senki sem fogja vállalni a kockázatot a kutatásra.

– Hasonlóan feleslegesen túlzó intézkedésnek tartja, hogy egyedi azonosítóval kell hamarosan ellátni minden egyes doboz gyógyszert?

– Ez egy át nem gondolt intézkedés, melyet ahelyett vezetnek be, hogy elzárnák az olyan illegális értékesítési csatornákat, mint például az internet. Az Ön által említett intézkedésnél egyelőre még nincs meghatározva az érintett készítmények köre, de az biztos, hogy ha bevezetik, hihetetlen mértékben növelni fogja a cégek költségeit.

– Az iparágat sújtó különadók maradtak, a finanszírozási rendszer továbbra is a rövid távú érdekeket, a megtakarítást tartja szem előtt. Milyen kutatás-fejlesztési tevékenység, beruházás várható el ezek után a hazai gyógszeripartól?

– Korlátozott. Míg a hozzánk hasonló méretű európai cégek, például Spanyolországban, a kutatási-fejlesztési ráfordításaikat nem kis mértékben a hazai eladásokból fedezik, nálunk nem csak belső piacvédelem nincs, de a hazai gyógyszeripari vállalatok számára szinte lehetetlen az uniós forrásokhoz való hozzáférés, így jóval nagyobb prioritással bírnak a hazai pályázati rendszeren keresztül elérhető források. A magyar adórendszer a k+f költségeket elismeri ugyan és ez nagyon pozitív, de a pályázati források rendkívüli módon korlátozottak, valamint a pályázati feltételrendszer a gyógyszeripari nagyvállalatok esetében sokszor nehezen alkalmazható.

– A következő időszakban sem reménykedhet ebben a gyógyszeripar?

– Ezt nem tudhatjuk, de bizakodóak vagyunk, mert miután a tervek szerint az EU is sokkal többet szán k+f-re. Kérdés, hogy a központi, úgynevezett brüsszeli pénzekből milyen lesz a hozzájutási lehetőség például a Richter számára, mert ez eddig gyakorlatilag zérus volt.

– Nemcsak az egészségügyet, de az egészségipart is sújtja az elvándorlás, bár erről kevesebbet hallani. A Richter, amely termékeit részben orvosokon keresztül juttatja el a betegekhez, másrészt aktív k+f tevékenységet végez, komolyan veszíthet, ha nem tudunk érdemben tenni ez ellen.

– Az elvándorlás ma az egészségügy legsúlyosabb problémája. Az értelmiség elvándorlása pótolhatatlan veszteséget okoz. Erkölcsi kérdés, hogy erre megoldást találjunk, és én talán mondhatok olyat, hogy ha már a gyógyszertámogatásra nem költenek többet, akkor legalább az egészségügy kapjon több pénzt. Nekem is az a meggyőződésem, mint oly sokaknak, hogy nem lehet halogatni a kiegészítő biztosítás, vagy a co-payment bevezetését. Azt az egyensúlytalanságot, amely a gazdasági lehetőségek és a modern technológiák/gyógyszerek között fennáll, az állami költségvetés képtelen egymaga orvosolni. Ezzel együtt azt a tévhitet, hogy mindenkinek minden jár, ki kellene verni a fejekből. Ebben az összes politikai pártnak konszenzusra kell jutnia.

– A gyógyszeripar napjainkban jelentős átalakuláson megy végbe. Ön hogyan látja az ágazat és ezen belül a Richter közeljövőjét?

– Szinte bizonyos, hogy az aranykornak vége, komoly áttörést már nem fogunk tudni elérni. De fülembe csengenek az egyik neves amerikai bank elemzőjének szavai, aki egy konferencián azt találta mondani, hogy „Ha Önök ennyi beteg emberből nem tudnak megélni, akkor jobb, ha abbahagyják”. Vagyis sajnálatos módon azért a betegek száma, főleg az életkor növekedésével, nő, és a gyógyszerekkel nem csak gyógyítunk, hanem életminőséget is javítunk, tehát a termékeinkre mindig szükség lesz. A Richter jövője szempontjából egyértelműen létkérdés a nemzetközi terjeszkedés. Meg kell tartani a generikus profilt, az jelenti jelenleg a legkisebb üzleti kockázatot. Ugyanakkor a biohasonló termékek piacán is jelen kell lennünk, még ha ez nagyobb befektetést és ezzel nagyobb rizikót is jelent. Emellett pedig a központi idegrendszerre ható készítmények terén továbbra is folytatnunk kell az eredeti kutatást. Ezekből próbálunk egy olyan termékportfóliót összeállítani, amellyel reményeink szerint sikerrel tudjuk továbbvinni a céget a következő tíz-húsz évben is.

Haiman Éva