„Végre elment orvoshoz, és most már minden rendben”
Sára és Zsigmond történetét Sára írta meg nekünk, egyik korábbi cikkünkre reagálva. Azért osztjuk meg most oldalunkon a levelet, mert a témája nagyon-nagyon aktuális, hiszen sajnos a prosztataproblémákkal küzdő férfiaknak csak nagyon kis százaléka megy el szűrővizsgálatra, csak akkor szánják rá magukat, ha már nagy a baj. Sára viszont átvette az irányítást, és ezzel kettejük közös élete is megváltozott.
„Zsigmond már akkor is nagyon visszahúzódó volt, amikor megismerkedtünk. Akkor 23 éves volt, én 20. Harminc éve vagyunk együtt, ami csodálatos. Minden rezdülését ismerem, minden pillanatunkra, minden tettünkre emlékszem. Azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok, hogy mellettem van. Nem egyszer segített már komoly döntést hozni. Most azonban rajtam volt a sor.
Először csak annyit vettem észre, hogy Zsigmond nagyon gyakran jár ki éjszaka vécére. Eleinte nem gyanakodtam semmire, de a vizelések nagyon gyakorivá váltak, és már napközben is, amikor otthon volt. Megpróbáltam beszélni vele erről, de ő nem az a típus, aki „kiteregeti” a problémáit. Magába zárkózott, és félni kezdtem, hogy nehezen tudom majd feltörni a burkot, amit maga köré vont. Nagyon óvatosan kezdtem közelíteni hozzá. Döbbenetes volt számomra, hogy mennyire hárít. A vizelések már nagyon gyakran követték egymást, éjjelente szinte semmit sem aludtunk. Számomra borzalmas volt látni a szenvedését. Amikor azonban próbáltam felhozni azt, hogy jó lenne elmennie egy urológushoz, a válasz az volt, hogy ehhez nem kell doki, majd megoldódik. De nem történt változás. Utánaolvastam a dolognak, és nagyon megijedtem. A gyakori vizelést és az alhasi fájdalmakat és a szexuális problémákat valószínűleg a prosztata méretének növekedése okozhatta.
Nemcsak az a baj, hogy az a kis szerv megnagyobbodik, hanem ezzel leszűkíti a vizelet rendes útját, és a hólyagban pangó vizelet maradhat, ami gyulladást okozhat. Ha nem kezelik a prosztata-megnagyobbodást, az komoly következményekkel járhat, akár a prosztata daganatos megbetegedése is kialakulhat. A rák gondolatára is összerezzentem, nem tudtam elképzelni, hogy ezt az erős férfit egy ilyen kicsi szerv megbetegedése akár el is ragadhatja tőlem.
Nem késlekedhettem. Én magam hívtam fel az urológiát és kértem egy időpontot vizsgálatra. Amikor Zsigmond megtudta, nagyon mérges lett. Ekkor nem volt más választásom, megmutattam neki az általam kinyomtatott információkat a prosztata-megnagyobbodásról és az általa okozott egyéb problémákról, tünetekről és betegségekről. Úgy láttam, Zsigmond megijedt, az arckifejezése mindent elárult. Látszott rajta, hogy mégis csak felfogta végre-valahára, hogy mi forog kockán. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy az olvasottak alapján a vizsgálat nem fáj, nem is tart sokáig, viszont sok további problémától megkímélhet minden férfit.
Elérkezett a vizsgálat időpontja, amit én már annyira vártam, mint egy gyerek a szülinapját. Természetesen elkísértem, és a váróban ültem türelmesen, míg ő bent volt az orvosnál. Nagyon izgultam, de tudtam, hogy erre szükség van, nincs más választásunk. Ez olyan, mint nekem az éves nőgyógyászati szűrés. Én is mindig elmegyek, és Zsigmondnak is egyszerűen kötelező! Amikor kijött, mosolygott. Félszegen leült mellém, és azt mondta „kár volt félnem, semmi sem fájt, nem volt kellemetlen”. Ekkor tudtam meg, hogy leginkább attól a fájdalomtól félt, ami vizsgálat közben érheti. Természetesen a lelki eredetű fájdalomról is szó van, hiszen szégyellte magát, ezt jól tudom. Most, hogy végre elment orvoshoz, minden rendbejött. Most már tudja, hogy nincs mitől tartania. Szerencsére nem kellett műteni a prosztatáját, időben került orvoshoz.
Fellélegezhettem én is, és persze Zsigmond is. Tudtam, hogy ha elkezdi szedni a gyógyszert, hamar javulni fog a helyzet. Így lett, és boldog vagyok, hogy rávettem, menjen el urológushoz. Mostantól minden évben eljár majd szűrésekre, eleinte kicsit gyakrabban kell a gyógyszer miatt, de ez is haladás. Semmi sem állhat a további életünk és a boldogságunk útjába.”
Tarjáni Rita
