Miért lesz egy gyógyszerész orvoslátogató? - interjú Dr. Biri Évával

Általános iskolában a rajzolás mellett a biológia és kémia érdekelt a legjobban, így esett a választásom a Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Karára. Már az egyetemen tudtam, hogy nekem egy izgalmasabb, pörgősebb munkahely kell, mint a gyógyszertár.


Szakmailag nem sokat tudtam akkor még az orvoslátogató munkakörről, de úgy gondoltam, ez lesz a nekem való feladat. Változatos a munka, rugalmas a munkaidő, a munkamódszerek is lényegesen szabadabbak. Ebbe a foglalkozásba bele kell tenni magamat is, míg ha patikában dolgoznék, ez sokkal kevésbé lenne fontos. Némileg talán hátránya ennek a munkakörnek, hogy „szakbarbárrá” válunk, hiszen csak azt az ismeretanyagot használjuk, ami arra a gyógyszercsoportra vonatkozik, amivel dolgozunk. Az én esetemben ezek az urológiai és a nőgyógyászati készítmények. Viszont ezekről lényegesen több és naprakészebb információm van, mint egy gyógyszertárban dolgozó gyógyszerésznek, akinek egy átfogóbb ismeretanyagot kell használni a piacon lévő gyógyszerekről. 

A képzőművészet elég távol áll a gyógyszeripartól, hogy alakult ki ez a kettősség?
  Édesapám intarziákat készített, Anyukámnak van egy nagyon szép rózsája Tőle. Apai nagyanyám kézügyessége sem volt hétköznapi. Valószínű erről a genetikai vonalról származik a vonzalom és a tehetség is a képzőművészetekhez. Az én életemben már az óvodában megmutatkozott, hogy lényegesen ügyesebb vagyok a többieknél, mert amikor a csoporttársaim darázsderekú királylányokat rajzoltak, én már állatok képét vetettem a papírra, környezetem nem kis megdöbbenésére. 7 évesen egy ifjúsági körben tanultam rajzolni, festeni, grafikázni a testvéremmel együtt. Európai rajzversenyek közül többet is megnyertem ebben az időszakban és Japánból háromszor is kaptam különdíjat az alkotásaimra. A mai napig nagyon nívós, Shankar’s International Children Competition (SICC) elnevezésű gyermek rajzversenyen 1995-ben első és 1997-ben második helyezést kaptam. 10 évesen már felnőtt képzőművészek mellett tanultam Valkovits Zoltán oktatásával. A középiskolában csak autodidakta módon foglalkoztam a rajzolással, az időmet a tanulás töltötte ki. Ahogy mélyült a tudásom a biológia terén, úgy jöttek az izomrajzok, az emberábrázolás technikái is az életembe. Az egyetemen még kevesebb idő jutott a rajzolásra, de hobby szinten végigkísérte az iskoláimat is.

2009-től dolgozom a Richternél. A munkámat nagyon szeretem, ugyanakkor éreztem, hogy valami hiányzik az életemből. Ekkor kezdtem el újra rajzolni. Ma már a grafikák mellett sok akril festményem is van. Az állat- és emberábrázolás megmaradt a gyermekkoromból, de vallási témájú képeket, csendéleteket és tájképeket is festek.

Hogyan születik a terv és aztán mi módon készül egy kép?
Kell egy ihlet, én megrendelésre vagy időre nem tudok festeni. Sokszor a hangulatomat örökítem meg, vagy a vágyaimat. Amikor nyugalomra, békére vágyok, szinte mindig festek. Van egy kis műhelyem, elvonulok, aztán addig dolgozom, amíg jól esik. Vannak képek, amelyek első nekifutásra elkészülnek, és volt már olyan is, hogy hónapokig festettem ugyanazt.  Sok képemet elajándékoztam ismerősöknek, barátoknak, jótékonysági célokra felajánlottam, a világ több táján vannak már munkáim.

Milyen szerepet tölt be a sport az életében?
Édesanyám testnevelő tanár és úszásoktató. 11 évig versenyszerűen úsztam, de labdasportokat is űztem. Nagyon szeretek síelni. Valójában az összes, Magyarországon honos sportot űztem, űzöm, vagy űzni fogom, mert a mozgás szeretete is a véremben van. Ami jelenleg a „szívem csücske”, az a lovaglás és a golf. Mindegyiket amatőr szinten művelem, de mondhatom, hogy szerelem mind a kettő. A lovagláshoz a lovak szeretete csábított. Ez az a sport, amit nem lehet leírni, ki kell próbálni. Gyermekkoromban jártunk lovagolni is, de csak nem rég tanultam meg vágtázni. Az élmény, amikor én irányítom és érzem is a lovat, mikor szinte a légvételünk összeforr, az leírhatatlan érzés. Kelet- Magyarországon a golfozás még nem elterjedt sport, én a Debreceni Golf Klubnak vagyok a tagja. A természet közeliség és a nyugalom, ami leginkább vonz ebben a sportban. Számomra tökéletes kikapcsolódás a golf és a lovaglás is a hétköznapi nyüzsgés után.

Mitől hiteles ön szerint egy orvoslátogató?
Én a szakmaiságban hiszek. Fontosnak tartom, hogy gyógyszerész vagyok, így partnerként kezelnek az orvosok is. Rettentően fontos a személyiség, a meggyőző erő. Én szeretek az emberekkel beszélgetni, megfigyelem a személyiségüket, kitapasztalom, kihez hogyan kell közeledni, hogyan lehet megnyerni. Sok türelem kell hozzá, és a munka szeretete talán a legfontosabb. Összességében elégedett és kiegyensúlyozott ember vagyok. Már az egyetemen ilyennek képzeltem el magam, amilyen most vagyok.
Hosszútávra terveztem az orvoslátogató pályafutásomat, szeretném még évtizedekig megőrizni a munkakedvem, a munkamorálom. Ez csak úgy lehetséges, ha ki tudok kapcsolni, fel tudok töltődni. Az életemben a nyugalmat és a kikapcsolódást jelenti a sport és a képzőművészet.

Haris Éva