Buddhizmus japánban

c_500_0_16777215_00_images_buv.jpgManapság a japánok többsége, főként a fiatalok, látszólag közömbösek vallási kérdésekben. Számos érdekes statisztikát találni e témában – például, a „Buddhista vagy?“ kérdésre gyakori válasz, hogy „lehet/elképzelhető”.


Ennek az a magyarázata, hogy a buddhizmusra és a shintora kultúrájuk és hagyományaik szerves részeként, életmódként tekintenek, s nem feltétlenül vallásként. A japánok 80%-a shinto vagy keresztény szertatás szerint házasodik, ugyanakkor 90%-uk buddhista szertartás szerint temetkezik. Éppen ezért egyáltalán nem szokatlan, ha valaki buddhista és  shinto(ista) közösségnél is regisztrált tag.  Számukra a shinto az élet napos oldalához ad útmutatást, a buddhizmus pedig az árnyékoshoz. A két vallás tehát szimbiózisban él egymással.
   

c_500_0_16777215_00_images_buv1.jpgA buddhista ünnepnapok természetes részei egy japán életének, hiszen mint már említettük, a buddhizmus nem templomegyütteshez vagy dogmarendszerhez kötődő hit, hanem életforma. De a hétköznapokban hasonlóképp megnyilvánul apróságokban: ha valaki vesz egy kocsit, minden bizonnyal felakaszt majd egy amulettet, amelyet egy buddhista (vagy shinto) pap áldott meg.
Bizonyos buddhista eredetű szokások mára a vallástól teljesen lecsupaszítva élnek a mindennapokban. Három ismert kifejezés, az „itadakimasu”, a „gochisousama” és az „arigatou” is buddhista eredetre vezethető vissza. Az étkezés előtt használt „itadakimasu” (jelentése: részesülök, elfogadom, magamhoz veszem) valódi értelme a hálaadás, köszönet azoknak az állatoknak és növényeknek a szellemének, amelyeknek feláldoztuk az életét.

Az élőlény létezése akkor nyer értelmet, ha megköszönjük létét, és húsunkká és vérünké válva továbbra is részt vehet a világmindenség munkájában. Hasonlóképpen, az étkezés után mondott „gochisousama” is a mélyen beívódott buddhista tanításokra utal, s köszönetet fejez ki a világon található összes élőlény felé. Habár az eredeti jelentése teljesen elveszett, ezeket a szavakat automatikusan mormolják, s a hívő buddhisták közben a kezüket “gasshou” tartásba helyezik.
A japánok gyakran fejezik ki köszönetüket az „arigatou” szóval, amely szó szerint azt jelenti, hogy „le vagyok kötelezve”. A közhiedelemmel ellentétben a szó nem a portugál obrigado-ból származik, hanem a Nara-korszakban keletkezett költemény gyűjteményben, a Man’yōshū-ban (万葉集 man’yōshū”Collection of Ten Thousand Leaves) szerepelt a szó.Ha megköszönünk valamit, Buddha és a bódhiszattvák megtestesülését juttatjuk kifejezésre. Hálánkat e szóval kifejezve közelebb kerülünk Buddhához, és dicsőítjük Buddhát és az isteneket. Függetlenül attól, hogy személyesen mit gondolunk, mindig köszönetet mondunk, hogy ezzel másoknak örömet okozzunk.

Mint már említettük, a japánok többsége buddhista szertartás szerint temetkezik. A következőkben a buddhista temetkezést szeretnénk röviden bemutatni. Az Edo-korszakban a sógunátus a buddhizmust a kereszténység betiltásának eszközévé tette. A szerzeteseknek be kellett jelenteniük a kereszténység követőit. A buddhizmus már nem hozott jelentős, új eszméket, és a mély vallásosság is kiveszett. A szerzetesek, jövedelmük növelésének érdekében halottak temetésével kezdtek el foglalkozni, így a buddhizmus egyre inkább a halál intézményévé vált.

A hamvasztás is a buddhizmus hatására honosodott meg Japánban, az első feljegyzett eset 700-ban történt. A Tang-Kínából visszatért szerzetes, Dōshō testét – végakarata szerint- tanítványai elhamvasztották. Ma egy buddhista temetés úgy zajlik le, hogy a holttestet először a családi lakásban helyezik el, szép ruhába öltöztetve lefektetik, és fehér takarót helyeznek rá. A család buddhista szerzetest hív, akit szútrákat mond el kínai nyelven a holttest mellett, és imáját csengetésekkel kíséri. A szerzetes buddhista nevet ad halottnak, ezek a nevek pedig rangsorolva vannak. Egy magas rangú névért tetemes összeget kell fizetni. Ezután festetlen fakoporsóba helyezik a holttestet, és virrasztanak mellette. A résztvevő tömjénfelajánlásnak” nevezett pénzajándékot adnak a családnak. Ezután elviszik a holttestet a hamvasztóba. A hamvakat zárt edénybe teszik, és hazaviszik. Minden hetedik napon, egészen a 49. napig, a buddhista szerzetes imákat mond a háznál a halottért. A rokonok a „tömjénfelajánlásként” kapott összegnek a felét köszönetként visszaküldik az adományozóknak. Végül a hamvakat elhelyezik egy temető sírjában.
               

Végezetül a buddhista ünnepnapokba szeretnénk rövid betekintést nyújtani. A legfontosabb, Japán szerte megtartott ünnepségek a következőek: Shusho (Újév napján, január elsején), Setsubun (február 3.), Higan (március 21-én és szeptember 23-án), Hana Matsuri (április 8.), Bon  (július 13-15 között), Segaki (nyáron), Jodo (december 8.), Joya (december 31.).
Míg a keresztények karácsonykor Jézus születését ünnepelik, a buddhisták a Hana Masturival (virág fesztivál) Gautama Buddha születéséről emlékeznek meg. Ezen a napon a buddhista templomok virágba borulnak, és megtartják a Kambutsu szertartást.
Kínában az első Buddha születéséről megemlékező ünnepséget április 8-án tartották meg a 4. században. Japánban Suiko császárnő parancsára 660-ban tartották meg először a Nara közeli Ganko-ji templomban. Ezen a napon a kis Buddha szobrát virággal díszített oltárra helyezik, amely a Lumbini ligetre, Buddha születésének helyére emlékeztet.
Az Obon fesztivál az európai halottak napjának felel meg, július 13-tól 15-ig tart, s Japán-szerte ünneplik.

Úgy tartják, ilyenkor a halottak lelke visszatér egy kis időre régi otthonukba, hogy viszontláthassa családtagjait. A Bon ünnepek általában négy napig tartanak.
A fesztivál első napja a Mukae-Bon, vagyis üdvözlő nap, az utolsó nap pedig az Okuri-Bon, vagyis az elköszönés napja. Jodo szertartás december 8-ra esik, amely napon a történelmi Guatama Buddha elérte a teljes megvilágosodást, a Bodhi fa alatt, Bodhgaya-ban. Ettől a pillanattól kezdve hívjuk Buddhát a Legfelsőbb Megvilágosodottnak.

Az oldalunkon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked.
Elfogadom a cookiek használatát az oldalon.