Mi van egy hazug fejében?

A mások becsapása az egyik nagyon fontos szociális képességünk, mely az agy egyik remek teljesítményeihez tartozik. Az agyi aktivitások kutatása az utóbbi időben mérföldes léptekkel halad, elsősorban a mágnesesrezonancia- vizsgálat feltalálásának és tömeges használatának köszönhetően. Nemrég az amerikai Harvard Egyetemen is nagyító alá vették a hazugokat.

Hogyan leplezzük le a hazugot?

Minden kutatás legfontosabb lépése a kísérlet megfelelő előkészítése. Az elrendezésének elsősorban olyannak kell lennie, hogy az eredmények egyértelműek legyenek. Amikor az amerikai Harvard két pszichológusa, Joshua Greene és Jő Paxton a hazugok agyának kutatása mellett döntött, szem előtt tartották ezt a szabályt. Az első feladat, ami előttük állt, annak a megállapítása volt, tulajdonképpen ki a hazug, és ki nem az. Annak érdekében, hogy a kísérlet résztvevői előtt elrejtsék annak valódi célját, egy fondorlatos hazugságot találtak ki. A kísérleti alanyoknak azt állították, hogy a kutatásuk valódi célja az emberek paranormális képességeinek kiderítése, a jövendőmondás tekintetében. Ezért az volt a feladatuk, találják ki, hogy a következőn sorozat pénzdobás között fej vagy írás esik-e. Egyben azzal igyekeztek motiválni őket, hogy a sorozat helyes megoldásáért jutalmat kapnak. A hazugságra pedig úgy kaptak alkalmat, hogy nem kellett előre megmondani a tippjüket. Elegendő volt, ha a sorozat befejeztével bejelentették, talált-e a becslésük vagy nem. Amikor egy személy feltűnően gyakran jelentett be találatot, mint ahogy a statisztika ezt feltételezné, a kísérlet befejeztével egy „hazug” feliratú címkét kapott. 

A hazug agyának belsejében

A kísérlet során további fontos szerepet az „emberi fej ablaka” játszott, melyet az MRI vizsgálat nyújt. Ennek segítségével a tudósok már régebben kiderítették, hogy a hazugság során elsősorban az agykéreg bizonyos regulációs területei aktívak (megnevezésük AAC és PC). A kísérlet rafinált elrendezésének köszönhetően a pszichológusok számára gyerekjáték volt megtudni, mi történik az emberek agyában abban a pillanatban, amikor hazudnak, vagy amikor igazat mondanak. Azoknál, akiket a kísérlet végén „igazmondónak” jelöltek, ezek a regulációs területek inaktívak voltak. A „hazugoknál” épp ellenkezőleg, magas aktivitást mutattak, még abban a pillanatban is, amikor igazat kellett mondaniuk. „Tanulmányunk szerint nagy a különbség a között, amikor egy igazmondó ember mond igazat, mint amikor egy hazug teszi ezt” – mondja Joshua Greene. És hogy ebből mi következik? „Az, hogy az ember igazat mond-e, nem is annyira annak a kérdése, hogy önmagát akaratával irányítja-e, mint inkább annak a kérdése, szükségét érzi-e annak, hogy hazudjon. Ez nem minden esetben igaz. Azonban a kísérletünk során ez a legnagyobb valószínűséggel így volt” – összegzi a kísérlet eredményeit Greene.

Anderle Mihály