Egészségtudatosság az életünk záloga

Prof. Dr. Pajor László a Szegedi ÁOK Urológiai Klinika vezetője, a Szegedi Orvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, nincs túl jó véleménnyel a magyarok egészségtudatosságáról. A professzor, aki a Magyar Urológusok és a Magyar Onkológusok Társaságának, valamint az Európai Urológus Szövetségnek tagja, és minden fórumon meg próbál tenni azért, hogy változzon valami a magyar egészségügyben.

Az Urológiai Klinika vezetőjeként is sok férfival találkozik. Hogyan látja a magyar férfiak egészségtudatosságát?

Erre elsősorban két statisztikai adattal válaszolnék. A WHO százkilencvenhárom országában készített felmérése alapján Magyarország munkaképes lakosságának halálozási statisztikája az összeállítás százegyedik helyén szerepel. Olyan országok is megelőznek minket, mint például Kuba vagy Vietnám. A következő ilyen statisztikai adat, hogy Magyarországon mindössze a közkiadások tíz százalékát fordítják az egészségügyre. Ez a szám Nigériának fele meg, Szlovákiában például tizenöt százalék ez az arány. Ennek köszönhetően Magyarországon minden nap tizenhéttel többen halnak meg, mint Szlovákiában, ami tíz év viszonylatában kilencvenezer ember. Majdnem minden statisztikai felmérésnek az utolsó vagy a legutolsó helyén vagyunk. Szóval mindezeknek a tükrében azt kell mondanom, hogy olyan, mint egészségtudatosság, nálunk nemigen van. Most már mintha alakulna egy réteg, aki elkezdett odafigyelni az egészségére, de ez olyan kevés, hogy szinte nem is létezik. Ez talán arra is visszavezethető, hogy a magyarok biológiai alapismeretei szinte nullával egyenlők. Ha elmondom, hogy a halálozási arányt jelentősen befolyásolja a dohányzás, az alkohol, a balesetek, akkor néznek rám nagy szemekkel. Vagy ha azt mondom valakinek, hogy ki kellene venni a prosztatáját ilyen, meg ilyen problémák miatt, akkor azt sem tudja, hogy eszik-e, vagy isszák a prosztatát. A média sokat tehetne ez ellen.

Ehhez viszonyítva milyen a nyugat-európai férfiak egészségtudatossága?

A nyugat-európai férfiak egy ilyen témájú beszélgetés alkalmával biztosan beszélgetnek adatokról, PSA-értékről, míg a magyar férfiak azt sem tudják, hogy mi az. A magyar férfiak, ha beszélgetnek, akkor mindössze odáig jutnak el, hogy iszonyúan fáj a derekam, de számokról, adatokról fogalmuk sincs. Annak, hogy nincs egészségtudatosságuk, egyrészt a felvilágosítás, a biológiai alapok hiánya, valamint az is az oka, hogy ezt a PSA (prosztata specifikus antigén) szűrést nem ??? támogatja a magyar TB.

Ha felkeresik Önt a páciensek, mernek nyíltan beszélni a problémájukról?

A férfiak felvették ezt a most igazán divatos álférfiasságot, amelyet a televízió is lépten-nyomon sugároz. Ezekben a filmekben negyven másodperc alatt már az ágyban is vannak a frissen megismert hölggyel, és sokan ezt hiszik valóságosnak. Azzal pedig nem nagyon tudnak mit kezdeni, hogy az élet nem ilyen. A férfiak nagyon szégyellik, ha problémájuk van a merevedéssel, a hölgyek pedig az inkontinencia miatt szégyenkeznek. Volt olyan hölgy, aki harminc évig pelenkázta magát, de nem fordult orvoshoz. A férfiak pedig sajnos nem tartják kellően férfiasnak, ha problémájuk van, így inkább nem beszélnek róla.

Menjünk orvoshoz!

A tapasztalatai szerint kellő időben eljutnak Önhöz a páciensek?

A betegek nagyobbik része jellemzően későn jön. Sokszor még a véres vizelet sem elég indok arra, hogy felkeressenek, inkább mindig kitalálnak rá valami magyarázatot. Van, aki azt mondja magának, hogy az elfogyasztott bortól, dinnyétől, kólától lett piros színű a vizelete. Ami persze nem igaz, hiszen a bélrendszerben ezek a színanyagok mind felszívódnak, úgyhogy emiatt nem színeződhet el a vizelet. Volt olyan, aki most nyolcvanéves és olyan indokot fabrikált magának, hogy négyévesen leesett a fáról, és ezért van most prosztatarákja. Szóval biológiából semmilyen tudással nem rendelkezik a lakosságunk nagy része. Ha véres a vizelet, vagy nem megy a vizelés, vagy csak nagyon nehezen, csak nyomásra, esetleg elakad, akkor mindenképpen forduljanak orvoshoz. De akkor is keressék fel az orvost, ha bármilyen olyan változást vesznek észre önmagukon, amely a mindennapokban tapasztaltaktól eltér. Továbbá ötvenéves kor felett minden férfinak el kellene mennie urológushoz évente egyszer. Meg kellene vizsgáltatniuk magukat, az orvos pedig kikérdezi, irányítja, felvilágosítja, oktatja, és ezzel az évi egy vizsgálattal több későbbi problémától megóvhatnák magukat.

Mi a véleménye a magyar egészségügyi állapotokról?

Azt gondolom, hogy nem elég, hogy a magyar egészségügy alulfinanszírozott, de rengeteg benne a logikátlanság is, aminek köszönhetően nagyon sok pénzt elpazarolunk. A legnagyobb probléma a daganatos betegek gyógyításának prioritása miatt van. Hatalmas pénzeket költünk erre, a betegek viszont nem gyógyulnak meg, hanem legjobb esetben is mindössze három-hat hónappal meghosszabbítjuk az életüket. Az előrehaladott vesedaganat gyógyítását például Nagy-Britanniában a társadalombiztosítás nem finanszírozza, Magyarországon viszont igen. Ugyanakkor szerintem egy jól megoperált vesedaganatra jóval kevesebb pénz jut, mint amennyi szükséges lenne, pedig ez a módszer jóval hatékonyabb, eredményesebb. Gyógyszeres kezelésre sok pénzt költünk, európai viszonylatban is jól állunk, ugyanakkor onkológiai szinten szinte az utolsók vagyunk. Összegezve nem túl fényes helyzet.