Gyermekkorunkban tanult kötődési mintánk hatással van a szexuális életünkre

A gyermekkorunk nagyon sok felnőttkori szokásunkra hatással van. Gyerekként tanuljuk a kötődést, ekkor sajátítjuk el azt a kötődési mintát, ami elkísér egész felnőtt életünkben. Ez a kötődési stílus határozza meg a párválasztási szokásainkat, befolyásolja azt, hogy hogyan viszonyulunk másokhoz, kiállunk-e magunkért, sőt, még a szexuális életünkbe is nagymértékben beleszól.

A kötődéselmélet

Az 1960-as és 70-es években John Bowlby és Mary Ainsworth alkották meg azt a modern kötődéselméletet, amely a gyermekek és gondozóik tanulmányozásának nyomán született meg. Az 1980-as évek második felében Phillip Shaver és Cindy Hazan ezt az elméletet a felnőttkorra is kiterjesztette, és különböző kötődési típusok létét írták le. Négy fő típust különböztethetünk meg a felnőttek esetében.

1. biztonságos
2. szorongó–aggodalmaskodó
3. bizalmatlan–elkerülő
4. elutasító-elkerülő

A biztonságos kötődési típus a legkiegyensúlyozottabb, a másik három, bizonytalan, bizalmatlan típusnak arra kell törekednie, hogy a biztonságos típushoz közelítsen.

A kutatók, Shaver és Hazan rájöttek, hogy a felnőttek párkapcsolati relációi, interakciói hasonlatosak azokhoz, amelyeket a gyermekek és gondozóik között előzőleg megfigyeltek. Ez megnyilvánul abban például, hogy a felnőttek is vágynak arra, hogy egymás közelében legyenek, nyugtatólag hat rájuk a másik jelenléte, távolléte azonban szorongást válthat ki, magányosság érzését okozza.

Az természetes, hogy a felnőttkori párkapcsolataink különböznek a gyermek-gondozó kapcsolattól. A kötődéselmélet szerint alapelvek alkalmazhatók mindkét típusra. A felnőttkori négy kötődési típus megfeleltethető a gyermekkorban létező négy típusnak. A párterápia területén is sikerrel alkalmazzák a modern kötődéselméletet.

Így keresünk párt

Hihetetlen, hogy a gyermekkorunkban tanult kötődési minta alapján keresünk magunknak párt felnőtt korunkban. A kötődés, amit elsajátítunk gyermekként, emberi kapcsolataink kialakulását nagyban befolyásolja.

A felnőttkori párválasztásunkban nagy szerepet játszik, hogy mit hozunk otthonról, milyen mintát láttunk az édesanyánktól, édesapánktól. A nők a párválasztás során merítenek mindkét szülő viselkedésmintájából, és ennek megfelelő partnert keresnek. A férfiak azonban csak az édesanyjukkal való kapcsolatukat tekintik irányadónak.

Te melyik csoportba tartozol? Ez nagyon fontos kérdés, ha szeretnél tartós bizalmon és szereteten alapuló párkapcsolatot. Ha tudod, milyen kötődési mintát követsz, és hol van ez a biztonságos kötődési típushoz képest, akkor tudod önmagad fejleszteni. Így a párválasztási esélyeid is javulnak, hiszen pontosan fel tudod mérni, milyen ember az, aki „hozzád való”.

Ha már van partnered, a kötődési mintád alapján fogsz vele együtt élni. Ez azért nagyon sarkalatos téma, mert egész életminőségünket befolyásolja az, hogy miként tudunk egy vitás helyzetben kiállni önmagunkért, hogyan kezeljük a konfliktusokat. Sőt, ez meghatározza azt is, hogy hogyan állunk a szexualitáshoz.

1.   A biztonságos kötődési típus

Az, aki a biztonságos kötődési mintát követi, szerencsésnek mondhatja magát, hiszen gyermekkorában a szülei szuverén egyéniségként kezelték, tiszteletben tartották az érzéseit, biztatták, hogy élje meg azokat, növelve ezzel az önbecsülését és az önbizalmát. Megtanulta kezelni a negatív érzéseket, jól tudja kezelni az indulatait.

A biztonságosan kötődő emberek képesek arra, hogy felmérjék mások érzéseit, nem hagyják eluralkodni magukon sem a negatív, sem a pozitív érzéseket másokkal kapcsolatban. Csak a pozitív kapcsolatba kezdenek bele, így nem fekszenek le azonnal egy új partnerrel, csak akkor, ha már kellőképpen megismerték. Arra törekednek, hogy a párkapcsolatukban a szexuális életük érzelmi és fizikai értelemben is biztonságos legyen.

2.   A szorongó-aggodalmaskodó típus

A szorongó-aggodalmaskodó típus gyermekként nem volt olyan szerencsés, mint a biztonságos típus. Folyamatosan azt kellett éreznie, hogy felelős azért, ha a szülei nem jól érzik magukat. Saját szükségleteként élte meg szülei szükségleteit. A szülők nem igazán törődtek vele, inkább saját személyük foglalta le őket. A szorongó-aggodalmaskodó típus nagyon vágyik ugyan a szerelemre, de pont ez a gyengesége is. Gyakran ugyanis a szexet gondolja szerelemnek. Nem tudja meghatározni, és így igazán megélni sem a saját érzéseit. Ahogy a szülei esetében, úgy a partnerkapcsolataiban is úgy érzi, ő a felelős a párja érzéseiért. Emiatt azonban nem tudja feltérképezni igazán, hogy milyen szándékai vannak a másik félnek, legyen szó lelki vagy testi kapcsolatról. Hajlandó olyan szexuális kapcsolatba is belebonyolódni, amelyet nem akar. Ha jelen van a vágy, akkor reménykedik, hogy a szexuális kapcsolat nyomán valódi érzelmek, szerelem bontakozik majd ki.

Ha úgy érzed, ebbe a típusba tartozol, ismerd meg jobban azt, aki tetszik, ne bonyolódj bele semmibe, amíg nem akarod igazán.

3.   A bizalmatlan-elkerülő típus

Ez a típus a szerelemben és a szexualitásban is a végletek embere. Mondhatnánk úgy is, hogy vágyik arra a szerelemre, kötődésre, amit elképzelt, azokkal a szexuális tapasztalásokkal együtt, amelyekre szerinte szüksége van, de pont ezek az érzelmek azok, amiket nem tud kezelni. Gyermekként a szüleitől nem számíthatott érzelmi útmutatásra, semmilyen szülői tanítást nem kapott. Azok, akik bizalmatlan-elkerülő kötődési mintát hordoznak, gyakran ódzkodnak a szexualitástól, mert az negatív érzéseket okoz bennük. Ez lehet valamilyen trauma eredménye is, amelyet a múltban kellett elviselniük, de a feldolgozása nem, vagy nem teljesen történt meg.

Ha azt gondolod, ebbe a csoportba tartozol, haladj nagyon lassan az újdonsült kapcsolatodban. Vedd sorra az intimitás lépcsőfokait, ne ugorj azonnal a szerelmed ágyába.

4.   Az elutasító-elkerülő típus

Ez a típus kissé fordítottan gondolkodik a szerelem-szex témakörben. Előtérbe helyezi a testi kapcsolatot, nem akar érzelmekbe bonyolódni, kapcsolatot kezdeni senkivel. Gyermekkorában a szülei valószínűleg semmilyen közelséget nem tűrtek, ahogy azt sem, hogy a családban helye legyen érzelmeknek, azok megélésének, kimutatásának. Emiatt tudat alatt szétválasztja az érzéseket a szextől. Eleinte, amíg nincsenek romantikus érzelmek a dologban, magával ragadó személyiségnek tűnik, de hamar elveszti az érdeklődését, ha szexre kerül a sor.

Ha ebbe a csoportba tartozol, nagy lépést kell tenned az önfejlesztésben. Hagyd, hogy az érzelmeid eluralkodjanak rajtad, és kialakulhasson a szerelem.

 

Kovács-Hain Zsuzsa