Kategória: urológiai problémák.

Nők a pályán – Dr. Hajdú Erzsébet, urológus szakorvosjelölt

Nők a pályán – Dr. Hajdú Erzsébet, urológus szakorvosjelöltDr. Hajdú Erzsébet, a Szegedi Tudományegyetem Urológiai Klinika Szakorvosjelöltje elsőgenerációs orvos a családjukban. Hölgy létére az orvoslás inkább zömében férfiakat foglalkoztató területét választotta, urológus lett.

Mi indította arra, hogy az orvosi pályát válassza?

Középiskolás koromban már tudtam, hogy reálszakma felé szeretnék fordulni. Szerettem az irodalmat és a történelmet is, tulajdonképpen nyitott voltam mindenre, de valahogy a biológia, fizika, kémia jobban vonzott más területeknél. Ezért amikor el kellett dönteni, hogy melyik pályát választom, merre folytatom az utam, egyáltalán nem volt kérdéses a dolog. Tősgyökeres szegedi vagyok, így a Szegedi Tudományegyetem Orvosi karára adtam be a jelentkezésemet. Az érdeklődés, az elhivatottság, a másokon való segítés vezetetett az orvosi pályára.

Az egyetemen azt kapta, amit várt egy orvosi kartól?

Nők a pályán – Dr. Hajdú Erzsébet, urológus szakorvosjelöltTermészetesen nem, hiszen fogalmam sem volt róla, hogy mi vár rám. Az első két év nagyon nehéz volt, teljesen más világba csöppentem, az egyetem más hozzáállást kívánt a hallgatóktól, mint amihez a középiskolában hozzászoktunk. És talán nem meglepő, ismét meg kellett tanulnunk tanulni, pontosabban másként tanulni. Óriási anyagmennyiségeket kellett rövid idő alatt elsajátítani úgy, hogy az hosszú időre megmaradjon. Mindemellett azt gondolom, a szegedi egyetemen kiváló képzést kaptam ahhoz, hogy a későbbiekben igazán jó orvos váljon belőlem.

Szerencsére a családom mindenben támogatott, mind anyagilag, mind mentálisan, mind türelemmel, amire szükségem volt.

Az egyetemen egyből az urológia felé orientálódott?

Első évesként a belgyógyászat és a szemészet érdekelt leginkább. A hat év alatt viszont mindenbe beleláthattunk, így tényleg mindenki eldönthette, melyik számára a legvonzóbb terület. A manualitás, a műtétek minden formája a kezdetektől érdekelt, azzal mindenképpen szerettem volna foglalkozni. Ötödévesen ismerkedtünk meg az urológiával.

Ebben a szakmában minden benne van, ami igazán érdekelt: konzervatív terápia és sebészi orvoslás egyaránt. Ráadásul ekkor gyűlt meg édesapám baja a vesekövével, én kísértem el őt a vizsgálatokra, és sokat beszélgettem az őt kezelő orvossal is. Ő is csak jobban megerősítette bennem, hogy ez a nekem való terület.

Azért nem kimondottan nőies területét választotta az orvosi pályának.

Amikor elhatároztam ötödévesen, hogy urológus szeretnék lenni, akkor szorgalmasan bejártam az Urológiai Klinikára, a mostani munkahelyemre. Megfigyelhettem a leendő kollegáimat, hogyan végzik mindennapi munkájukat, részt vehettem műtéteken, és kivétel nélkül mindannyian nagyon sokat segítettek nekem. És az való igaz, hogy doktornővel nem igazán találkoztam. Nőként nagyon nehéz ezen a pályán, hiszen nem is gondolnák milyen állóképesség, teherbírás, türelem kell hozzá. De egy pillanatig sem bántam meg, hogy ezt a területet választottam. Az viszont tény, hogy megfelelő háttér nélkül, azaz a családom és a párom, illetve a kollegáim támogatása nélkül nekem sem menne. Sokszor későn és fáradtan érek haza. Amikor elkezdtem ezen a területen dolgozni, még csak elvétve találkoztam kolléganővel, ma már szerencsére az urológus rezidensek közel fele nő.

Hogyan viszonyulnak Önhöz a betegek?

Vegyesen. A nők örülnek, hogy női urológushoz kerülnek. A férfiaknál ez változó. Van olyan, aki kifejezetten női orvost választ magának, ám van olyan is, akit ez a helyzet kellemetlenül érint.

Ha látom, hogy feszeng, kellemetlenül érzi magát a páciens, akkor mindig megkérdezem, hogy zavarja-e ez a helyzet. Ha igen, akkor kollégámhoz irányítom, ha nem, akkor viszont minden tudásommal megpróbálok segíteni neki. Nagyon fontos, hogy egy egyébként is kiszolgáltatott helyzetben lévő beteg, legalább amennyire lehet, komfortosan érezze magát.

Van-e ideje bármilyen hobbira, aktív pihenésre?

Jelenleg a tanulásé, a gyakorlásé, a képzésemé a főszerep az életemben. A szakvizsgámra készülök, amelyet idén szeretnék letenni. Mindemellett, ha van egy csöppnyi időm, akkor szívesen hallgatok zenét, színházba megyek a párommal, vagy szépirodalmi műveket olvasok. Most még nem az utóbbiakon van a hangsúly, de mindennek eljön a maga ideje.

Dr. Jármi Hilda