Kategória: urológiai problémák.

Babavárás alatt mindig pisilni kell!

Várandósság alatt, amikor a baba folyamatosan, és őrült iramban növekszik, egyfolytában érezzük a méhre és a húgyhólyagra nehezedő nyomást. Sokszor kell WC-re menni és néha még el is cseppen a vizelet. Dr. Boromisza István Zsoltot, a Toldy Ferenc Kórház és Rendelőintézet urológus főorvosát arról kérdeztük, hogy mi történik ilyenkor.

Babavárás alatt mindig pisilni kell!

Anatómiailag a méhnek különböző állásai vannak – mondta az urológus főorvos. – Lehet előrecsapott és hátracsapott egyaránt. A méhnyak és a méhtest között bezárt szög szintén változó lehet a kismamáknál. A hólyag, a méhnyak és a test között helyezkedik el, és a hátracsapott, azaz tompaszögű méh nyomja inkább a hólyagot. Pontosabban az első három hónapban a méh, majd az utolsó három hónapban már a baba nyomja a hólyagot.

Mi történik abban az esetben, ha a méh, avagy a baba nyomja a hólyagot?

A méh teste megduzzad, és egyben hormonális változáson is keresztülmegy a kismama, ennek köszönhetően folyamatos nyomás lesz a húgyhólyagon. A nyomás hatására a hólyag kapacitása csökken, ezzel együtt az ingerlékenysége is változik. A hólyag térfogata kisebb lesz a méh nyomása miatt, és kisebb porciókat ürít a kismama, így hamarabb van vizelési ingere is általában. Olykor az is előfordul, hogy a nyomás meghaladja azt a szintet, amelyet a záróizomzat még kezelni tud, vagyis csökken a záróizomzat záróképessége. Ilyenkor szokott előfordulni az, hogy elcseppen a vizelet, akaratlan vizeletürítés jelentkezik.

Babavárás alatt mindig pisilni kell!

Mit tegyenek a kismamák, ha észlelik, hogy a terhesség ideje alatt akaratlan vizeletürítés jelentkezik náluk?

A legfontosabb, hogy ne essenek pánikba, használják az erre való betéteket és legyenek türelmesek, hiszen ez csak egy átmeneti állapot. Szerencsésebb eset, ha a felkészítés során elhangzik ennek a lehetősége, akkor könnyebben boldogulnak a problémával. De sajnos előfordul, hogy nem rendelkeznek kellő információval és pánikba esnek. Ha megjelenik az akaratlan vizeletürítés, akkor legtöbbször felkeresik az urológust. Előfordul, hogy a váróban üldögélve esetleg meg tudják vitatni több, kisgyermekes anyukával, hogy mi történt. Általában azt a megnyugtató választ kapják, hogy ez természetes és átmeneti. Persze, csak akkor lesznek igazán nyugodtak, ha az orvos is megerősíti ezt a tényt.

Fel lehet-e készülni arra, hogy a terhesség alatt ne alakuljon ki akaratlan vizeletürítés?

Erre hivatott az intimtorna. Javasolt lenne még a várandósság előtt megtanulni, hogyan lehet a záróizmokat megerősíteni, de sajnos Magyarországon ennek nincs kultúrája. Főleg kisebb városokban, településeken úgy gondolják, ha elmennek egy ilyen foglalkozásra, akkor megpecsételik őket, mert biztosan későbbi terveik vannak ezzel a tudással. Így inkább meg sem próbálkoznak vele, pedig sokat segíthetne a várandósság idején és időskorban is az inkontinencia kiküszöbölésében. Illetve plusz élményhez juttathatja a párokat a szexuális életükben. Talán lehetne javítani az egésznek a megítélésén, ha az egészségügybe ágyaznák az intimtorna oktatását, a kórházakban, egészségházakban tartanák a foglalkozásokat. Ebben az esetben biztosan nyugodtabban mennének el a hölgyek is egy-egy ilyen foglalkozásra. Vannak olyan országok, ahol már gyermekkorban megtanulják a lányok, hogyan tudják erősíteni a záróizmaikat, ezzel felkészítik őket az inkontinencia, azaz az akaratlan vizeletürítés kivédésére is. Szerintem ez mindenképpen követendő példa, bár még igencsak távol állunk tőle.

Dr. Jármi Hilda